Önismeret - nem pszichoterápia

A honlapon található programok és pszichológiai konzultációk vadonterápiás szemlélete legfőképpen az ökopszichológia, tapasztalati tanulás és természetesen a vadonterápia módszereit használja fel. Mindezek mellett meríthet még, a művészetterápia, gestalt pszichológia, life coaching, egzisztenciális pszichológia, embodiment, tudatos jelenlét, élménypedagógia, kalandterápia, neurolingvisztikus programozás témáiból és eszköztárából is.

Tehát a honlapon található programok nem klasszikus, hetekig, hónapokig tartó vadonterápiák. Vadonterápiás önismereti módszereket, és más segítő eszközöket használnak fel, rövidebb személyiségfejlesztő és rekreációs jellegű programokban. Ilyen lehetőség például az egyéni konzultáció, az önismereti séta, az outdoor tréningek és a nomád hétvégék. Bár magának a módszernek és a természettel való újrakapcsolódásnak terápiás hatása vitathatatlan, hangsúlyozni szeretném , hogy az oldalon található lehetőségek egyike sem pszichoterápia. Azokat a résztvevőket, akiknek pszichoterápiára lehet szüksége, tovább irányítjuk más szakemberek felé.

A vadonterápiás szemléletű programok során elsősorban nem a problémákra, hanem az erőforrásainkra, a jelen és a jövő kérdéseire építünk. Aktívan, gyakorlati módszerekkel járunk körbe egy-egy önismereti témakört, célokat tűzünk ki, és törekszünk arra, hogy utunkon a megfelelő eszközöket használjuk azok elérésére.

A Föld népességének még csak 3%-a élt városi környezetben az 1800-as évek elején. Mára már (2022) ez a százalék 55%-ra nőtt. Mivel emberi szervezetünk évmilliókon keresztül a természethez alkalmazkodott, és a gének nem képesek megváltozni pár száz év alatt, így nem kell messze gondolnunk ahhoz, hogy mit válthat ki bennünk a modern társadalmi berendezkedés és a technikai fellendülés. Napjaink urbánus ingerei folyamatosan stresszben tartják szervezetünket. Ezért is, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottak lehessünk, és hogy közelebb kerülhessünk természetes közegünkhöz szükségünk van a természetre.

Ahogy elkezdett az ember távolodni a természettől, folyamatosan megjelenik az igény ennak a gyógyító közeghez való visszanyúlásra. Számos helyen hallhatjuk manapság, hogy a természetben töltött, akár egy óra is milyen nagy mértékben szolgálja az egészségünket. Oldja a stresszt, növeli a figyelmet, a motivációt és önmagában boldogságforrás. Ezeket a tudományos tapasztalatokat az elmúlt 100 év megfigyeléseiből és kutatásaiból szerezték.

A természettel összhangban élő őseinknek nem volt kérdés, hogy kapcsolódjanak-e a természettel, hiszen azzal és annak folyamatos változásaival együtt éltek. Természetes módon végeztek gyakorlatokat is a vadonban, és táplálták vele önmagukat és egymást. Gondoljunk csak az indián kultúrák látomáskereséseire, a természet vagy az emberi élet ciklusainak, fordulópontjainak beavató szertartásaira, zarándoklatokra, természet ünnepekre, a természeti jelenségekben való istenek tiszteletére, stb. Sokkal később elkezdett az emberiség a természetről, mint az egészséget megőrző, az idegrendszert és az immunrendszert szabályozó lehetőségről beszélni. Ezelőtt a természeti tevékenységek motivációja elsősorban a közösség erősítése és az egyén sorsának jó irányba haladása volt. Mindkét irány fontossága megfigyelhető a mai természet programokban.

1900 óta tudunk olyan sátor-terápiákról, kemping-programokról, több napos vagy akár hónapos nomád elvonulásokról, ahol, azzal, hogy egy csoportot, vagy egyént a megszokott környezetéből kivéve a természetbe vitték, a résztvevők sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. Régebben leginkább mentális problémákkal küzdőknek, bűnelkövető fiataloknak, szenvedélybetegeknek szerveztek hasonló terápiát. Elsősorban a túlélés és a csoporttal, szakemberekkel való együttműködés és a természeti közeg segítette gyógyulásukat. Ezt az irányt nevezhetjük az első vadonterápiás programoknak.

Szerencsére az utóbbi évtizedekben hazánkban is egyre nagyobb igény indult meg bizonyos programok outdoor verziójának indításához. Egyre több személyiség és szervezetfejlesztés kerül ki a természetbe. A meditációs, táncos, harcművészeti elvonulások, és különböző cserkész, nomád, szerepjáték illetve egyéb nyári táborok szintén használják a természet csodálatos lehetőségeit. Ma már találkozhatunk olyan természetben zajló folyamatokkal, ahol nem csak szupportív környezet a táj, hanem aktívan, egységben rezonál az egész programmal is (például: erdőfürdők, részvételi séták, természet-kapcsolat facilitálás, vadonterápiás expedíciók, stb.). A honlapon található lehetőségek ezt az irányt képviselik.

Manapság a vadonterápiás színezetű programok bárki számára nyitottak, hiszen általánosan életminőség javító és személyiségfejlesztő hatással bírnak. Ezek a programok gyakran rövidebbek, hiszen adaptálódtak az emberek ráérési lehetőségeire. A Vadonébredő nomád önismereti hétvégék például egy hétvégére koncentrálnak, hogy a hétköznap dolgozók számára is elérhető lehessen a természettel való mélyebb kapcsolódás.

A Magyarországon még új műfajnak számító önismereti vadonterápia, legyen hosszabb vagy rövidebb, gyakran tartalmaz csoportos expedíciós, vagy önismereti túrákat, és hosszabb egyéni megéléseket is a természetben. Felhasználja a kalandterápia és az élménypedagógia eszközeit is és kitérhet a nomád lét, a természetben való túlélés oktatásának lehetőségeire is.A vadonterápiás programokban kitüntetett szerepet kapnak a tudatosan tervezett gyakorlatok, amint a résztvevők kihívásként vállalnak, annak érdekében, hogy tanuljanak belőle. Az átélt élmények jelentésének, természeti hasonlatainak megértése és saját életünkkel kapcsolatos összefüggéseinek felismerése is fontossá válik a folyamat során.

Az erdei önismereti elvonulások másik alapvető ereje a csoport. A többi, elöször általában ismeretlen emberrel együtt megélt folyamatok, közös reflektálások kiemelkedő hatással lehetnek az egyéni önismereti utakra. Az együttműködés, a felvett szerepek, az egymásra hatás, saját énközlések megosztása, a másiknak való őszinte, konstruktív visszajelzés lehetősége óriási kincs, amire hétköznapi csoport beszélgetéseinkben nem tudunk ilyen formában gyakorolni.Így ezekben az expedíciós vagy alaptábor szerű vadonterápiás programokban egyszerre hat a természeti közeg jótékony hatása, a tudatosan felépített feladatok, a megteremtett támogató közeg ereje, az önmagunkra való ránézési szándék, a csoport dinamikája, illetve az résztvevők egyéni fejlődési útjai is. Ez teszi igazán komplexé a vadonterápiás irányzatokat.

Egy vadonterápiás folyamatban teret kaphatnak akár az extrém sportok (sítúra, snowboard, sziklamászás, SUP, erdei biciklizés, kajak túra, stb.) is, akkor ha annak fő motivációja és célja, a kapcsolódás és az önismeret, nem pedig az adrenalinéhség és kalandkeresés.

Természetesen a klasszikus vadonterápiában fontos szerepet játszhat a természetben és gyógyító közegben eltöltött idő hossza is. A hosszabb programok legnagyobb hagyománya Amerikában, Kanadában és Ausztráliában van. Hazánkban a klasszikusabb vadon -és kalandterápiás vonalat a Kétté Alapítvány képviseli. Gyakran dolgoznak szociálisan nehezebb helyzetben élő gyermekekkel és felnőttekkel, esetleg pszichiátriai nehézségekkel szenvedőkkel. Ezek a programok 5 naptól akár több hétig is tarthatnak, hogy a hétköznapokból való kiszakadás jótékony hatását megteremthessék. Itt hangsúlyos feladat az utánkövetés is, az, hogy az egyének, segítve legyenek abban, hogy a természetben tanult jótékony viselkedésformákat beültethessék a hétköznapjaikba is, mikor visszatérnek.