Nagyon fontos része a vadonterápiás programoknak a tapasztalati tanulásból kölcsönzött , elsőként Kolb és Fry által a 70-es években kidolgozott négy ciklus (tapasztalat, reflexió, absztrakció/elmélet, aktív kísérletezés) elmélete. A természetben rengeteg metafora, nem várt esemény, azonnali visszajelzéses lehetőség rejlik, ami egyénenként eltérő élmény lehet. Reflektálva ezekre az impulzusokra, tanulhatunk magunkról és tanulhatunk egymástól is. A cselekvés általi tapasztalás segít bennünket elmerülni a pillanatban, ami feszültségoldó, flow élményt hozó megtapasztalás. Mindemellett a tapasztalatok egy része beültethető a hétköznapi életünkben használt erőforrásaink közé. Tapasztalati úton jobban megérthetjük az ökológiai rendszerbe ágyazottságunk, kapcsolódásaink, cselekvéseink mibenlétét is.

A megtapasztalt élmények cselekvésre késztethetnek bennünket. A változást viszont leginkább az élményekre történő rátekintés, a tapasztalatok új nézőpontokból való megfogalmazása, megvizsgálása indíthatja be. Ennek eszközei lehetnek segítő kérdések, egyéb non-verbális reflexiók is. Fontos visszajelzéseket adhat az a környezet is, ahol a programok zajlanak. Mindez olyan transzfert is támogat, ami által a programokon tanultak beépülhetnek a mindennapi élet eszköztárába.

A hétköznapokban gyakran tapasztaljuk, hogy az élmények sodornak bennünket, és nincs időnk, vagy lehetőségünk reflektálni rá. A tapasztalati tanulás helye és ideje éppen ezt pótolja vissza életünkbe. Gyakorlataival megéléseket generál bennünk, ahol gyakran tudattalanul olyan indulatainkkal, megoldási stratégiáinkkal veszünk részt, mint egy másik, számunkra ismert, hasonló szituációban. Ha képesek vagyunk a folyamat közben való történteket, érzéseket, gondolatokat pontosan megnevezni és elemezni őket, az számos területen segíthet majd nekünk a későbbiekben.