A természetben eltávolodunk a városi helyszínektől, lehetőséget kapunk arra, hogy lekapcsolódjunk a technikáról, a digitális és urbánus terek ingerszennyezettségéről. A természetbe lépéssel már megadjuk magunknak azt a nagyszerű lehetőséget, hogy sokkal inkább lelassulhassunk és a jelenre figyelhessünk. Ez a két összetevő pedig legtöbbször a megértés és változás alapeszenciája.

Ökopszichológiás programjaink lehetőséget kínálnak arra, hogy észlelésünk kitáguljon, és új perspektíváknak, felismeréseknek terítsen meg. A nyílt természeti terek nem zárnak el, így elkerülhetetlenül hatnak ránk az ott történtek. Ezek újabb hatásokat szülnek bennünk (észlelések, érzelmek, cselekvések), amire az itt és mostban tudunk reagálni, és megfigyelni őket. Az ökopszichológia szempontjából fontos, hogy a természetet ne csak használjuk, és ne csupán háttérnek tekintsük, ami pozitívan hathat ránk, hanem közelebb kerülhessünk hozzá, és megtapasztalhassuk a természettel való egység élményét.

Láttál már kisgyermeket önfeledten játszani erdőn vagy mezőn? Talán megfogott az a minőség, ahogy ő van jelen odakint! Hiszen a gyerekek még ösztönösen együtt rezegnek a természettel. Érdekli őket a levelek erezete, az apró rovarok a holtfákban, nyugtatja őket az élőlények mozgása, a fény-árnyék jelenség, és így tovább. Minden természetben eltöltött óra a gyermek egészségéhez ad hozzá, annak hiánya súlyos következményekkel járhat. Nekik még az eső, a sár sem jelenthet akadályt, minden évszakban természetesen kapcsolódnak az élővilággal. Felnőttként viszont egyre kevésbé figyeljük meg a természet távoli és közeli részleteit spontán módon. Az alkalmazott ökopszichológia ezt a közvetlen kapcsolódást vezetett észlelési gyakorlatok által hozza vissza újra életünkbe. Beindítva bennünk az élővilág és az ott található élettel teli jelenségek mélyebb érzékelésének stresszcsökkentő és örömszerzési mechanizmusait.

Összességében az alkalmazott ökopszichológia célja a “több-mint-emberi-világhoz” való újrakapcsolódás. Módszerei közé tartoznak az észlelési gyakorlatok, az érzelmekkel való aktív munka, a természet szimbólumainak segítségül hívása, a cselekvés általi felfedezés és az egységélmény közvetlen megtapasztalása nyomán történő perspektívaváltás. Ezekben a tevékenységekben jelentősége van a tudatosságnak, az önátadásnak és a figyelemnek ( a résztvevők és a pszichológus részéről is).

Az ökopszichológiai munkában előtérbe helyezkedik az ember és a természet megbomlott kapcsolatának helyreállítása, és ez indítja be a jótékony folyamatokat. Mind a természet és az ember számára. Érdekesség, hogy ilyen értelemben elég tág, és az egyénhez igazított lehet az ökopszichológia gyakorlata, hiszen a természeti élménynek többféle formája létezik. Szerepet kaphat az alkalmazott ökopszichológia gyakorlatában például egy környezetvédelmi akció, élőhely-helyreállítás, kertészkedés, természet meditáció vagy imagináció, extrém sportok, erdőfürdő, állatasszisztencia, nomád táborok, természet elemeinek megtapasztalása, testtudatos mozgás, és a belső terek természetközeli kialakítása is. Ezek a tevékenységek még jobban táplálják az ökoterápiás célokat, és elsősegítik a transzformatív élményt.